Még ki sem hevertétek az esküvő utáni másnapot, a fodrásztól a postásig mindenki fel fogja tenni ezt a kérdést, hiszen a házasságot már kipipáltátok, jöhet a következő szint, ugye. Gondolja mindenki más, mert hát a társadalom minimum furcsa szemöldökráncolással konstatálja, ha házas vagy ÉS gyermektelen. No, meg valamiért még mindig közügy, mi történik az ember lányának a méhével. Az esetek egy részében ugyan az érdeklődőket a kíváncsiság és a jóindulat – vagy a beszédtéma hiánya - vezérli, sajnos sokszor jön a kérdés indokolatlan helyről és valamilyen fura megmondási vágyból fakadóan. Mert nem csak 10 millió futball szakértő, de 10 millió gyermek expert országa is vagyunk. Mindenesetre elég idegesítő és tolakodó, kisebb ideg- és érfalrendszeri wellness-fitness élmény (f)okozója. A baj pedig ott tetőzik, amikor az önjelölt gyermekügyi szakértő – akinek sok esetben annyi kapcsolódása van a gyerekekkel, hogy már látott egy-egy példányt a buszon üvölteni – egy lendülettel egy kéretlen életvezetési tanács-csokrot is a kezembe nyom. Ezekből általában az kiderül ki, hogy
- MÁR MOST túl öreg vagyok a gyerekvállaláshoz. (Jókor mondod!)
- Hogy ő az én koromban már a másodikat szülte. (Ez amolyan fun fact, inkább önnön vállak megveregetéseként funkcionáló megjegyzés, de értékelhető önigazolásként is az elmúlt évek végtelen szívása felett érzett bármi végett. Fő célja valójában az 1. pontban megfogalmazottak érzékeltetése. A fenti mondat előfordulása a bezzeg anyuk körében a leggyakoribb.)
- Hogy SOSEM leszek készen sem a terhességre, sem az azt követő állandósult módosult tudatállapot elviselésére, ne is várjak erre a pillanatra! (Az intim torna és egy jó pszichológus munkája hát smafu?)
- Anyukám már biztos örülne egy unokának. (Ez mondjuk eddig sem volt új infó.)
- Az idő előre haladtával egyre türelmetlenebb leszek. (Gyárilag vagyok türelmetlen és grumpy, a helyzeten az sem segített volna, ha tegnapelőtt szültem volna. Vagyis lásd 1. pont.)
Forrás: Grafitember
Sok mindent nem lehet tenni a jelenség ellen, ám az eredeti kérdés kiváltotta két lábon kihordott agyidegzsábát el lehet kerülni pár instant válasszal:
- Konfliktuskerülő, „Jobb a békesség!” feliratú pólót hordók válasza: „Még nem tervezünk babát, de tudni fogsz róla, amint aktuális lesz.” – Ennél finomabban nem lehet embert lerázni.
- A biológiailag korrekt válasz: „A gyermek 9 hónappal azután érkezik, miután a párom leggyorsabb hímivarsejtje találkozik az én petesejtemmel.” - Képtelenség belekötni.
- Biológiailag korrekt reakció kombinálva az indokoltnál több személyes információ csepegtetésével: „Most jött meg, így nagy eséllyel nincs zigóta a méhemben. De legalább most nem késett…” – A sort igény szerint lehet folytatni további intim részlettel. Ha veszi a lapot a kérdező, témát vált. Ha nem, még az is kiderül, hogy nőgyógyászt is rosszul választottál.
- A mélyen vallásos kérdezőt kielégítő ripost: „Majd, amikor Isten is úgy akarja.” – Ámen!
- Konfliktuskereső visszakézből adott reakciója: „És, te mikor fogod abbahagyni a dohányzást?” – A kérdés tárgya behelyettesíthető a kérdező bármelyik gyengepontjával. Igazi passzív (?!) – agresszív szőnyegbomba, felhasználása csak végső kétségbeesés esetén ajánlott.
Persze vannak olyan napok, de leginkább a hogylétem felől valóban érdeklődő és a felém melegséggel forduló emberek, akiknek szívesen mesélek. Őszintén, kedvesen. Mert van mesélnivalóm dilemmákról és félelmekről. Arról, hogy egy két lábon járó, tisztességes hipohonder lévén eleve frászt kapok, ha nem a bejáratott módon működik a testem, ehhez képest egy terhesség egy 9 hónapig fesztivált csináló, ijesztő tünet-együttes. Hogy a szülés még az áttétes vakbélgyulladásomnál és a matek érettségimnél is kínkeservesebb élmény lesz. Hogy teljesen befogadhatatlan számomra a tény, hogy az életem SOHA nem lesz már olyan, mint előtte volt. Hogy teljesen fogalom nélküli vagyok azt illetően, hogyan is működtethető a munka-család bűvös kombó egy szélvész, kikapcsológomb-mentes, random algoritmus alapján működő, ön- és közveszélyes minilény mellett. A sorminta pedig hosszan folytatható.
Mindenesetre, ha eddig eljutottál az olvasásban, már kicsit közelebb kerültél egy házas, gyermektelen, közel harminc éves nő lelki világához – igen, kedves veterán szülő, tudom, hogy te is olvasod! :)